SOMOGYI EST
A SOMOGYIAK BARÁTI KÖRE ÉS A TETŐ GALÉRIA
szeretettel meghívja Önt, családját és vendégeit
2010. szeptember 24 - én, pénteken 1730-kor
a Galériában (1115. Ecsed u. 13. ) rendezendő
SOMOGYI ESTJÉRE
…….” félbeszakadt pillanatok…..”
Koós László (1948 – 2010 ) szobrászművész
posztumusz kiállításának megnyitása.
Életművét bemutatja és munkásságát méltatja
Dr. Feledy Balázs
művészti író
Közreműködik:
Kalmár Gergely - ének
„Kerestem az utat, a patakot
a nádast, a cserszagú erdőt…
s közben - megtaláltam a Hazámat”
Nem tollal, szívvel kell írni !
Emlékezés a Göllén született Fekete István íróra
gyermekkorunk és ifjúságunk irodalmi élményeire,
az írásaiból áradó természet szeretetére .
Életútját bemutatja
Bodó Imre agrármérnök, helytörténész, Fekete István kutató, Gölle díszpolgára
Szemelvények az író műveiből :
Kontha Nelli – Albert Péter színművészek tolmácsolásában
Részletek Dr. Ignácz Magda „ Örökség Fekete Istvántól „ és
Lőrincz Sándor és Szalai Tamás
„ Nem tollal…….”
c. videó - filmekből.
Az est háziasszonya
Harasztiné Bata Zsuzsa
GÖLLE
A település Somogy és Tolna határán fekszik. Közúton Igalból érjük el a falut, a legközelebbi vasútállomás Baté-ban van. A községet egy 1550-ből származó oklevél említi először.
A török pusztítás után 1618-ban népesült be újra a falu. A lakói magyarok és katolikusok voltak. Gölle környéke már a régi időktől fogva neves mezőgazdasági vidék volt, híresek voltak kíváló termőföldjei és jó minőségű haszonállatai. A falubeli gazdák több kiállításon is érmet nyertek állataikkal. A község határában a gazdálkodással összefüggésben több kisebb puszta alakult ki, ezek többsége ma már nincs meg, vagy más településhez sodródtak.
Korabeli birtokosai közt a legjelentősebb a Dersfi család. A XIX. században herceg Esterházy és Pallavicini családnak is voltak itt birtokai. Kiemelkedő település a századfordulón, lakóinak száma meghaladta a 2700 főt.
A módos gazdák lakta falu címerében a korona és egy fehér ló látható. A hagyomány szerint a tatárok elől menekülő IV. Béla király és kísérete ezen a tájon eltévedt és az ott élő jobbágyok mutatták meg a Dalmáciába vezető utat. IV. Béla király lovát hívta Göllének, ezért a település róla kapta nevét.
A barokk jegyeket viselő római katolikus templom 1756-ban épült. Az eredetileg barokk oltár és szószék helyébe márványból készült berendezések kerültek. A sekrestyében Rácz Ferenc kántortanító két falfestménye látható, az egyik Jézust ábrázolja az Olajfák hegyén, a másik címe Vértanú az oroszlánok előtt. A templomkertben két barokk szobor vár felújításra. A falu templomának 1760-ból való harangjait mind a két világháborúban hadi célokra elvitték. A Göllei plébánia templom 32 méter magas tornyában ma ismét négy harang lakik. A délidőben megszólaló harangot Isten dicsőségére és a harctéren elveszett fiúk emlékére öntették 1931-ben.
A Göllei templom harangja nemcsak az áldozatokra, hanem a község híres szülöttjére, Fekete István íróra is emlékezik.
Göllétől távolabb, Gázlópusztán ma is áll a Festetics család XIX. század végén épült eklektikus kastélya, amely felújításra vár. Parkjában idős fák sorakoznak, különösen szépek a platánok, a korai juharok, a tiszafák, az oszlop tuják, a kislevelű hársak és a japán akácok.
Jelenleg a kert magántulajdonban van.
Fekete István egykori szülőházában az 1888-ban épült tanítói lakban életútját és göllei kötödésének emlékeit bemutató kiállítást rendeztek be. Szintén Göllében született Rácz Vali a harmincas és negyvenes évek közkedvelt színész-és énekesnője. Tiszteletére emlékszobát rendeztek be a Göllei Múzeumban. Apja Rácz Ferenc egykori göllei kántortanító volt
FEKETE ISTVÁN ÉLETÚTJA ÉS ÍRÓI MUNKÁSSÁGA
1900. január 25-én a Somogy megyei Göllén született, Fekete Árpád tanító és Sípos Anna első gyermekeként, számos ifjúsági és állattörténet íróját az akkori kor szokásának megfelelően keményen nevelték, a mester gyerekének a legkülönbnek kellett lennie. Az elemi iskola első négy évét szülőfalujában végezte, az ötödik évet már Kaposváron kezdte el, ahova egy év múlva a család is költözött. Itt járt gimnáziumba is. Első „vadászélményeit” már nagyon fiatalon szerezte (Somogyfajsz), ahogyan a Ballagó idő c. életrajzi regényében említi. 1917 végén önként bevonult katonának, káplárként szolgált.
1924-ben a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián tanult, ahol 1926-ban mezőgazdászként végzett. A Szigetköz és a Hanság, a hatalmas kiterjedésű gyönyörű park, amelynek közepén a kollégium található Fekete Istvánt is megihlették. Barangolások c. könyvét a fennállásának 150-dik évfordulóját ünneplő egykori iskolájának ajánlotta. Tanulmányai befejeztével Bakócára került, Gróf Majláth György birtokán kapott segédtiszti állást. Itt ismerkedett meg Piller Edittel akivel házasságot kötött. A fiatal házasok az esküvő után Ajkára költöztek, első közös otthonukba. Itt született lánya Edit és fia István.
Kora hajnalban kelt, lóháton járta be az uradalmat. Az erdőkről és a földekről hazatérve gyakran ragad tollat, hogy az élményeit, megfigyeléseit feljegyezze. Évente baráti társaságával eljárt Erdélybe, a Börzsönybe, a Bükkbe vadászni. A barátok és a vadásztársak a következők voltak: Kittenberger Kálmán és gróf Széchenyi Zsigmond világhírű Afrika- vadászok, Csathó Kálmán és Gróf Vass Albert írók, Dr. Vertse Albert a Madártani Intézet igazgatója.
Gazdatiszti munkája mellett vadászati témában írogatott is, cikkei a Nimród vadászújságban jelentek meg. Ezekben a madarak vonulásáról, viselkedéséről, a vadászat etikájáról ír. Kittenberger ébreszti rá arra hogy tudása, mondanivalója érték, melyeket másokkal is megkell osztania. Fekete Istvánnak az Új időkben megjelent írásai javarészt természettárgyú írások, vadászemlékek. 1936-ban a Gárdonyi Géza Társaság történelmi regény pályázatott hirdet. A koppányi aga testamentuma c műve a pályázat első helyezettje lett. A következő kisregénye a Csí 1940-ben jelenik meg, főszereplői madarak, egy fecskepár. 1940-ben a Kisfaludy Társaság soraiba választja, ismeretséget köt a kor jeles íróival.
Időközben az ajkai uradalom gondjai mind terhesebbé válnak számára, írói munkássága elé egyre nagyobb terheket gördítenek. Eljön tehát a változtatás ideje, családjával Budapestre költözik és a Földművelésügyi Minisztériumban kap állást, ahol több mint egy tucat teljesen új megoldású mezőgazdasági oktatófilmet írt és rendezett. Elkészül második romantikus regénye a Hajnal Badányban. A második elbeszélés - kötete 1944-ben jelenik meg Egy szem kukorica címmel, 1948-ban pedig a Tíz szál gyertya novellás - kötete.
Egész életében nyíltan vallotta istenhitét, világnézeti és erkölcsi hovatartozását.
1949 tavaszán megtisztítják a minisztériumot és Fekete Istvánt sokad - magával együtt nyugdíjazzák.. Állása megszűnésével a nélkülözés hosszú hónapjai és sőt évei köszöntenek a családra. Könyveit nem adják ki, alkalmi munkából él. 1951. őszén tanári álláshoz jut a kunszentmártoni Halászképző iskolában. 1955-ben végre megtörik a jég, a Halászat c. műve kezdi a sort, majd a Kele és a Lutra következik, megelőzve a Bogáncsot, a Vukot és a Tüskevár,t amelyért 1960-ban József Attila díjjal tüntették ki.
1965-ben jelenik meg a Csend, mintegy bevezetéseként a három kötetre tervezett életrajzi regényének, amelyből – utolsó írásaként – a Ballagó idő készült el. E regénye már írói számvetés is visszatekintés az elmúlt életére. Az 1968-ban megjelent Barangolások című elbeszélő kötete vadászélményeit foglalja egybe. Több regényéből készült sikeres film: Bogáncs, Tüskevár, rajzfilmen a Vuk.
Még ebben az évben másodjára kap szívinfarktust, betegsége egyre súlyosbodik, orvosai fő okaként a rengeteg cigarettát tartják. Hetvenedik születésnapjának méltó megünnepléseként megkapja a Munka Érdemrend arany fokozatát.
1970-ben újabb infarktus következtében halt meg Budapesten. A Farkasréti temetőben temették el, de a felesége kezdeményezésére a hamvait 2004. augusztus 14-én újra temették Göllén.
Műveit az állatok és a természet megkapóan gazdag ábrázolása jellemzi.
Fekete Istvánt a természettel együtt élő, titkát ismerő, vele naponta találkozó ember élményei avatták íróvá, az „erdész- vadász irodalom” legismertebb művelője. Jókai mellett, minden idők legolvasottabb magyar írója, művei 70 millió példányban jelentek meg 18 nyelvre fordították le és 45 kiadásban jelentek meg könyvei.
Eddig több mint 30 oktatási és egyéb intézmény, alapítvány vette fel az író nevét, Göllén kívül több gyűjtemény őriz Fekete István emlékeket. Magyarországon számos önkéntes, lelkes Fekete István kutató tekinti hivatásának az író munkásságának ápolását és népszerűsítését
Egész életében - bármerre vetette a sors – mindig somogyinak , kiváltképp gölleinek mondta magát. Műveiben minduntalan visszaköszönnek a számára oly kedves szülőföld részletei, az itteni emberek.
„Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget.
Csak egy tűzhelyet kívánok.
Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek.
Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet,
és kevés embert.
De az aztán Ember legyen!”